Az a hely, ahol ma templomunk áll, temető volt. Ezt bizonyítják a szájhagyományok és a templom melletti ásatások során felszínre kerülő földi maradványai az elhunyt ősöknek. A templom építésére vonatkozó legrégebbi adat egy 1721-ben kelt vallomási jegyzőkönyv, mely szerint 1656. volt az az év, melyben a templom építtetett. Valószínű, hogy már előbb is létezett itt gyülekezet, de hogy magánházban tartotta –e összejöveteleit, vagy affiliálva volt más anyagyülekezethez, arról régi irataink nem nyújtanak felvilágosítást. A mai templom helyén 1786 előtt egy kis imaház állt. Az akkori templomunk alapköve 1786. március 24-én tétetett le Döbröntey Lajos, valószínű dabronyi lelkész és az akkori nagyalásonyi lelkész, Sebestyén Kovács András és az egész eklézsia jelenlétében rövid elmélkedés és imádság után. Ezt a templomot használták 1830-ig. 1831-ben megnagyobbították és ellátták toronnyal is. Kiss János szuperintendens, Berke Mihály esperes, Szakonyi Mátyás akkori dabronyi és helyi lelkész közreműködésével szentelték fel a templomot. A templomot 1891-ben renoválták. A karzatot megnagyobbították, a tetőt megújították. 1891-ben szentelte fel Gyurácz Ferenc püspök úr a megújított templomot. A templom szentelés után való nap vette kezdetét a déli harangszó. Ezt eddig katolikus szokásnak tartották, de mint több helyen (Pápán is) a püspök úr gyülekezetében szokásba jött, gyakorlatba hozták Nagyalásonyban is. 1893-ban meghasonlás támadt a hívek közt a templomszékek használata miatt. A kérdés hosszabb tárgyalása után a kegyezés létre jött, a felek kibékültek és ígéretet tettek, hogy egyesült erővel fognak munkálkodni a félreértések elkerülése végett.