1%

A "Dabrony" településnév magyar névadással alakult ki a szláv Dobron személynévből. A névadási gyakorlat alapján arra következtethetünk, hogy a település neve XI. századi eredetű. Ugyanakkor a település határában fellelhető, ill. feltárt régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy a terület jóval az Árpád-kor előtt is lakott volt már. A gyűjtött őskori cserepek egy része bronzkorvégi-koravaskori urnasírok emléke, másik része pedig késővaskori eredetű. A lelőhelyekről római edénytöredékek, egy korai, erős profilú bronzfibula, és egy IV. sz-i kopott bronzérem is előkerült. A római korra jellemző az ezüstérmét is tartalmazó, fél kg. súlyú pénzlelet is.

A ma ismert legrégebbi oklevél, mely Dabrony települést megemlíti, 1240-ből való. A latin nyelvű oklevél, mely nem más, mint IV. Béla királyunk adománylevele a Sopron várához tartozó Veszprém megyei Padar nevű várföldről, megemlíti a szóban forgó várföld birtokhatárait, így pl. Chatar (Csatár), Drusca (Doroska), ill. Olasun (Alásony) mellett "Dobrun"-t is. Az oklevél bizonysága szerint tehát maga Dabrony is a soproni vár birtoka ekkoriban, és a feltételezések szerint már az ezt megelőző évszázadban is. (A soproni vár 1030-ban épült.) Az 1380-as oklevelek Alásonnyal közösen említik, mint várnépet. ("Dobron al nom. Alasun") 1482-ben Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta, aki - az egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint - ekkoriban építtette a falu templomát. Kinizsiről a birtok 1488-ban a budai káptalanra szállt. 1531-től Dabrony területe Choron András kezén van, ebből az időből származnak az első összeírások. Ebben az évben Dabronyban 8 elhagyott, 5 szegény és 33 adófizető portát valamint 120 családot írtak össze, tehát a falu akkori lakossága kb. 800 fő lehetett. Egy másik 1536-os összeírás szerint az akkor Vázsonyi (Horváth) Jeromos birtokaként ismert településen mindössze 2 elhagyott, 13 szegény és 20 adófizető porta volt - ez azt jelenti, hogy öt év alatt a falu létszáma közel 140 fővel csökkent, s ugyanakkor a megmaradó népesség folyamatosan szegényedett, adófizetőből zsellérsorba süllyedt. 1550-től Dabrony török fennhatóság alá kerül, s ettől kezdve közigazgatásilag a székesfehérvári szandzsákhoz tartozik. Az összeírás szerint ekkor kb. 480 lélek lakja (3 elhagyott, 4 szegény és 20 adófizető porta), míg 1566-ban mindössze 25 adófizető portát írnak össze. Az összeírást követően a török neszét vette, hogy a pálos barátok is adót kívánnak szedni, ezért 24 portát teljesen elpusztítottak, a lakosság nagy részét pedig elhurcolták. A faluban ekkor mindössze 1 porta, azaz maximum 20 lélek maradt. Dabrony tehát pusztává vált, a lakosság egy része a községet körülvevő nagy erdőségek mocsaras sűrűjében talált magának menedéket a nehéz időkben.

1609-10-ben bérlőként az enyingi Török István, majd később Káldi Ferencz pápai alkapitány tulajdona a falu. Ez utóbbi különös kegyetlenségével írta be nevét a dabronyi történelembe. "Bizonyosan pusztán hagyjuk a falut, mert mind a törököt, mind őtet (vagyis Káldit) el nem győzzük, elfutunk a faluról, mert teljességgel eluntuk és nem győzzük a sok ínséget elviselni"- írják a dabronyiak panaszlevelükben a pálos rendi uraiknak 1627-ben. Levelükben kérik, hogy adják másnak őket, vagy vessenek ki summát rájuk. Közben persze a török is tovább sanyargatja a dabronyi népet.

1660-ról jegyezték fel a következő történetet: A székesfehérvári török vezérnek, Hadzsi Musztafa szpáhinak meggyűlt a baja a dabronyi parasztokkal. Miután azok nem fizettek adót, 1661-ben néhány török fegyveresével elfogatta és elhurcoltatta a dabronyi bírót. egyúttal levelet küldött a faluba: "ha megrohad is, nem bocsájtja el". Üzenetét azzal toldotta meg: "rövidesen megmutatja nekik (ti. a lakosoknak) a bíró fejét". Miután látta, hogy hiábavaló a fenyegetés, az adó felét elengedte, csak fizessenek. De a dabronyiak így sem fizettek. Ekkor a szpáhi könyörgőre fogta a dolgot: "Apám sem volt rossz hozzátok, én sem akarok az lenni. A török uralom elmúltával, 1696-ban ismét a pálosok birtokolják az egész falut. 1698-ban a faluban csak 12 lakott ház állt, lélekszáma mindössze 50-60 fő - ebből 10 fő katolikus, a többi evangélikus. Az evangélikusoknak ekkoriban már saját lelkésze is van, bár gyakran cserélődik.

Az első magyarországi népszámlálás (1784-87) adatai szerint a 18. sz. végén Dabrony népessége 458 fő, ebből 12 az "idegen" és 9 a "távollévő". A nők összesen 213-an vannak, a férfiak 242-en. Ebből 100 házas, 142 nőtlen.

Az összeírt személyekből 1 a pap, 9 a nemes, 44 a paraszt, 35 a paraszt és polgár örökös, 51 a zsellér, 9 az "egyéb", 3 a szabadságos katona és 90 a "sarjadék". Dabrony ekkor egyutcás falu, melynek minden házához kert tartozik.

A napóleoni háborúk alatt a magyar nemesi sereg és a franciák harcai különösen ezen a vidéken voltak élénkek. Az anyakönyvi feljegyzések szerint sokat szenvedett a franciáktól a falu: "Nagy hadi sérülések és prédálások voltak a faluban a franciáktól ez év június hónapjában"- írja az akkori lelkész, Szakonyi József esperes. A néphagyomány szerint a Német-dombi (Kálvária dombi) kereszt alá a harcokban elesett francia katonák vannak eltemetve.

A század közepére a falu lakossága szépen gyarapodott: 370 evangélikus, 293 katolikus, 30 református és 120 zsidó vallású lakosa összesen 813 főt tett ki.

Innen származott a falu talán mindmáig leghíresebb-hírhedtebb szülötte, Milfajt Ferkó. A később Sobri Jóska alvezéreként betyárkodó Milfajt 1807. április 2-án született Milfajt József és Torsa Teréz gyermekeként, a vallásalapítványi majorhoz tartozó juhászházban. A korábban urasági inas, majd szökött katona Milfajt, Sobri bakonyi betyárbandájához csatlakozott, ahol vad természetével, eszességével, "tanultságával" (tudott írni-olvasni!) hamar kitűnt társai közül és szinte Sobri társvezérévé, a vezér három főkolomposának egyikévé vált.

A század legjelentősebb történelmi eseménye az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. A többek között a jobbágyfelszabadítás jelszavával kirobbanó forradalom minden bizonnyal lelkesedéssel töltötte el az úrbéri terhek alatt évszázadok óta nyögő dabronyiakat, akik a korabeli dokumentumok bizonysága szerint mind a háborús közadakozásból, mind pedig az önkéntesek állításából kivették a részüket.

A 20. század első háborújának, az egy millió magyar áldozatot követelő, négy évig tartó esztelen öldöklésnek 36 dabronyi halottja és számtalan sebesültje, hadirokkantja volt. A háború után a falu a fogadóval szemben emelt emlékművet a dabronyi halottak tiszteletére. A korábban itt álló fakeresztet a Kálvária-dombra helyezték át, s ennek helyére állították az emlékművet, melynek talapzatába bevésték a hősi halottak nevét.

Az I. világháborúnál is közvetlenebbül érintette Dabronyt a század második nagy világégése, az 1939-től 1945-ig tartó II. világháború, hiszen ezúttal nemcsak a falu katonának bevonult férfitagjai, hanem a polgári lakosság is kénytelen volt a harcok részesévé válni A frontátvonulás során 4 dabronyi polgári lakos, a háború során összesen 33 ismert dabronyi lakos vesztette életét, vagy tűnt el. A II világháború áldozatainak emlékére a faluban emlékmű áll.

2004-ben a község központjában, az evangélikus és katolikus templom által határolt téren felavatták Gárdonyi Géza, egykori dabronyi tanító mellszobrát.

Linkek: "Dabrony község honlapja":http://www.dabrony.hu